"Én kettős mércével mérem az embertársaimat, nem is tudom, hogy miért. Talán hagyok magamnak egy kibúvót? Lehet. Vagy talán így könnyebb megfelelni akárkinek is.
Nem könnyű szembeköpni azt, akit igazán szeretsz, de valamilyen szinten még is undorodsz tőle. Groteszk látvány az, amikor anyádat köpködöd képzeletben, a barátaidat, vagy éppen a barátnődet, ha úgy tartja kedved...
A szeretteivel bánik az ember a leghányadékabb módon. Az emberiség pubertáskori szexuális fejlődészavarban szenved? Húzzuk meg a haját annak akit szeretünk és akkor tudni fogja, hogy szeretjük? Maximum az oviban. Ma már a hatalmas civilizált emberiség szavakkal veri a másikat, nem törődve semmivel sem..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése