2011. december 23., péntek

mélységek.

Minden sor amit leírtál, és nekem szántál az egyik legnagyobb fájdalom volt,
amit eddig átéltem. Tudom, hogy kedvességnek szántad, tudom, de nem ér-
tem, hogy miért most? Miért pont most? Miért pont most? Miért pont most?

2011. október 30., vasárnap

home made




168

Ingatag, bizonytalan lépésekkel közeledik a párkány felé. Zihál, kilép a szélére, alatta a semmi.
Kihúzza magát, a kezeit széttárja. Csak áll és vár. Lehunyja a szemeit. Nem mozdul, csak áll. 
Az utca zaja eltompul, belül egy egyre erősödő éles hang hallatszódik. Áll és vár. De mire? 
(Katatón transzállapot, percekig csak áll a párkány szélén, kezeit széttárva csukott szemmel.)v

2011. október 25., kedd

kattog,álmodik,elveszít

kattogás, kattogás
álruhában áldomás
bemászik az ablakon
kiterül a pamlagon

áldomás, áldomás
oly keserű a haldoklás
kiterültünk a pamlagon
elvesztettük a holnapot

elveszett a cél, a lét
koromfekete lett az ég
elveszett a szerelem
elvesztettem mindenem.

2011.04.13

2011. október 19., szerda

hát akkor ennyi

Hiány az, amit most érzek. A mindennapjaimból kiszakítottak egy stabilnak, és biztonságosnak hitt pontot.
Rájöttem, hogy minden múlandó, minden csak viszonylagos. Vagy van, vagy nincs. Ez a valami nem lesz többé. Nem hiszem azt, hogy érinthetetlen és rendíthetetlen.
Ez a valami elhagyott egy dolgot, a megrendíthetetlennek hitt mindennapjaiban. Elhagyta küzdeni akarást, megállapodott és feladta. Összedőltek a megdönthetetlennek hitt mindennapjai, összedőlt az általa megálmodott és kitalált rendszer. És mi is eldőltünk vele együtt.

2011. szeptember 23., péntek

kalap és a bűvész

A világ a kalap, és mi, az emberek vagyunk a nyulak. A feljebbvaló vagy a Transzcendens maga a bűvész. Addig amíg nem vagyunk képesek arra, hogy kinyissuk a szemünket minden nap, újra és újra át fog verni minket a Transzcendens. A mindennapok és a mindennapokkal járó gondok azok, amik lecsukják a szemünket. A gondok azok, amik elrejtenek előlünk minden lényeges dolgot, és ezért csak a lényegtelent vesszük észre. Könnyű elterelni az emberek figyelmét, könnyű manipulálni őket, de minket nem a Transzcendens az aki manipulál, hanem saját magunkat manipuláljuk.

2011. augusztus 28., vasárnap

Nyom a világ, nyom az élet. Nyomasztó a létezés, de még élek.
Még élek és rugkapálok, de meg akarok fulladni...


Elfordulnátok?

2011. augusztus 21., vasárnap

atheistic in the church.

Voltam templomban. Nagyon furcsa volt, mert megfogadtam saját magamnak, hogy soha többet nem fogok templomba menni. A saját magamnak tett ígéretemet szegtem meg...
Elgondolkodtató.
Szörnyű volt. Annyi hülyeséget régen nem hallottam egy helyen. A pap olyan volt mint, ha a való életben is a biblián keresztül szemlélné a világot. Olyan volt mint, ha nem tudná eldönteni saját magától, hogy mi jó és rossz. A könyv ami támpontokat ad az embernek a "jó" élet leéléséhez, ő ezt teljes mértékben másként értelmezte. Felsőbbrendűséget éreztem abban amit mondott. Felsőbbrendűnek hiszi magát, mert ő hisz. Mindenki hisz valamiben. Én aki ott ültem és végighallgattam azt az egy órás szart, kedvem lett volna felállni és megmondani azt amit gondolok arról amit mondott. Inkább nagy kínok árán, de elfojtottam saját magamban.
Így is kivívtam pár nyugdíjas "templomlakó" ellenszenvét. Nem hiszek a Keresztény Egyház tanításaiban, nem gyakorlom a Keresztény vallást, nem a biblia tanításai szerint élek, nem követem a szokásaikat. Csak bement egy "pogány" gyerek az utcáról. Volt pár ember akinek ez nem tetszett. Nekem se tetszettek ők...

A pap elég sajátos szemszögből szemlélte a dolgokat. Példabeszédében két lány öngyilkosságát hozta fel (nem régiben történt dolog). Kijelentette, hogy a két lányt maga az ördög vagy gonosz szellem szállta meg, és ennek hatására követte el bűneit.
Abszolúte nem reális dolgokat mond. És ami a legszörnyűbb, vannak akik egyet tudnak érteni ilyenekkel.
Nem tudom, hogyan tudnám megfogni ezt a dolgot, hogy emészthető legyen, inkább nem írok többet most erről a dologról, majd egyszer visszatérek rá valamikor.


2011. augusztus 12., péntek

Ja és nagyon szeretem a "Blow" című filmet...

"A szél szárnyán szállj mindig,
és arcodon ragyogjon a nap,
a végzet szele repítsen a magasba,
hogy fent táncolj a csillagokkal."

Free George Jung !!!

semmim se lesz

"Csak akkor tehetsz meg mindent, hogy ha már semmid sincs"
Mondja egy Hollywood-i sikersztori. Nemsokára semmim sem lesz, az élet és a társadalom által fontosnak tartott dolgokat kezdem elhagyni. Ha azokat elhagyom ki szerint nem lesz semmim? Hát a társadalom szerint. Szerintem pedig ugyan olyan ember leszek, mint eddig, de engem fognak hülyének gondolni, mint most is amúgy, mert úgy cselekszem, ahogy nekem jól esik és nem másoknak.
Hogy is van ez?

2011. augusztus 11., csütörtök

"Én kettős mércével mérem az embertársaimat, nem is tudom, hogy miért. Talán hagyok magamnak egy kibúvót? Lehet. Vagy talán így könnyebb megfelelni akárkinek is.
Nem könnyű szembeköpni azt, akit igazán szeretsz, de valamilyen szinten még is undorodsz tőle. Groteszk látvány az, amikor anyádat köpködöd képzeletben, a barátaidat, vagy éppen a barátnődet, ha úgy tartja kedved...
A szeretteivel bánik az ember a leghányadékabb módon. Az emberiség pubertáskori szexuális fejlődészavarban szenved? Húzzuk meg a haját annak akit szeretünk és akkor tudni fogja, hogy szeretjük? Maximum az oviban. Ma már a hatalmas civilizált emberiség szavakkal veri a másikat, nem törődve semmivel sem..."