Minden sor amit leírtál, és nekem szántál az egyik legnagyobb fájdalom volt,
amit eddig átéltem. Tudom, hogy kedvességnek szántad, tudom, de nem ér-
tem, hogy miért most? Miért pont most? Miért pont most? Miért pont most?
2011. december 23., péntek
2011. december 19., hétfő
2011. október 30., vasárnap
168
Ingatag, bizonytalan lépésekkel közeledik a párkány felé. Zihál, kilép a szélére, alatta a semmi.
Kihúzza magát, a kezeit széttárja. Csak áll és vár. Lehunyja a szemeit. Nem mozdul, csak áll.
Az utca zaja eltompul, belül egy egyre erősödő éles hang hallatszódik. Áll és vár. De mire?
(Katatón transzállapot, percekig csak áll a párkány szélén, kezeit széttárva csukott szemmel.)v
Kihúzza magát, a kezeit széttárja. Csak áll és vár. Lehunyja a szemeit. Nem mozdul, csak áll.
Az utca zaja eltompul, belül egy egyre erősödő éles hang hallatszódik. Áll és vár. De mire?
(Katatón transzállapot, percekig csak áll a párkány szélén, kezeit széttárva csukott szemmel.)v
2011. október 25., kedd
kattog,álmodik,elveszít
kattogás, kattogás
álruhában áldomás
bemászik az ablakon
kiterül a pamlagon
áldomás, áldomás
oly keserű a haldoklás
kiterültünk a pamlagon
elvesztettük a holnapot
elveszett a cél, a lét
koromfekete lett az ég
elveszett a szerelem
elvesztettem mindenem.
2011.04.13
álruhában áldomás
bemászik az ablakon
kiterül a pamlagon
áldomás, áldomás
oly keserű a haldoklás
kiterültünk a pamlagon
elvesztettük a holnapot
elveszett a cél, a lét
koromfekete lett az ég
elveszett a szerelem
elvesztettem mindenem.
2011.04.13
2011. október 19., szerda
hát akkor ennyi
Hiány az, amit most érzek. A mindennapjaimból kiszakítottak egy stabilnak, és biztonságosnak hitt pontot.
Rájöttem, hogy minden múlandó, minden csak viszonylagos. Vagy van, vagy nincs. Ez a valami nem lesz többé. Nem hiszem azt, hogy érinthetetlen és rendíthetetlen.
Ez a valami elhagyott egy dolgot, a megrendíthetetlennek hitt mindennapjaiban. Elhagyta küzdeni akarást, megállapodott és feladta. Összedőltek a megdönthetetlennek hitt mindennapjai, összedőlt az általa megálmodott és kitalált rendszer. És mi is eldőltünk vele együtt.
Rájöttem, hogy minden múlandó, minden csak viszonylagos. Vagy van, vagy nincs. Ez a valami nem lesz többé. Nem hiszem azt, hogy érinthetetlen és rendíthetetlen.
Ez a valami elhagyott egy dolgot, a megrendíthetetlennek hitt mindennapjaiban. Elhagyta küzdeni akarást, megállapodott és feladta. Összedőltek a megdönthetetlennek hitt mindennapjai, összedőlt az általa megálmodott és kitalált rendszer. És mi is eldőltünk vele együtt.
2011. szeptember 23., péntek
kalap és a bűvész
A világ a kalap, és mi, az emberek vagyunk a nyulak. A feljebbvaló vagy a Transzcendens maga a bűvész. Addig amíg nem vagyunk képesek arra, hogy kinyissuk a szemünket minden nap, újra és újra át fog verni minket a Transzcendens. A mindennapok és a mindennapokkal járó gondok azok, amik lecsukják a szemünket. A gondok azok, amik elrejtenek előlünk minden lényeges dolgot, és ezért csak a lényegtelent vesszük észre. Könnyű elterelni az emberek figyelmét, könnyű manipulálni őket, de minket nem a Transzcendens az aki manipulál, hanem saját magunkat manipuláljuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
