iloveshoppingandchristmas

mélységek.

Minden sor amit leírtál, és nekem szántál az egyik legnagyobb fájdalom volt,
amit eddig átéltem. Tudom, hogy kedvességnek szántad, tudom, de nem ér-
tem, hogy miért most? Miért pont most? Miért pont most? Miért pont most?

soulléleksoulléleksoul

Elillan, csak egy perc, egy pillanat.

home made

168

Ingatag, bizonytalan lépésekkel közeledik a párkány felé. Zihál, kilép a szélére, alatta a semmi.
Kihúzza magát, a kezeit széttárja. Csak áll és vár. Lehunyja a szemeit. Nem mozdul, csak áll. 
Az utca zaja eltompul, belül egy egyre erősödő éles hang hallatszódik. Áll és vár. De mire? 
(Katatón transzállapot, percekig csak áll a párkány szélén, kezeit széttárva csukott szemmel.)v

kattog,álmodik,elveszít

kattogás, kattogás
álruhában áldomás
bemászik az ablakon
kiterül a pamlagon

áldomás, áldomás
oly keserű a haldoklás
kiterültünk a pamlagon
elvesztettük a holnapot

elveszett a cél, a lét
koromfekete lett az ég
elveszett a szerelem
elvesztettem mindenem.

2011.04.13

hát akkor ennyi

Hiány az, amit most érzek. A mindennapjaimból kiszakítottak egy stabilnak, és biztonságosnak hitt pontot.
Rájöttem, hogy minden múlandó, minden csak viszonylagos. Vagy van, vagy nincs. Ez a valami nem lesz többé. Nem hiszem azt, hogy érinthetetlen és rendíthetetlen.
Ez a valami elhagyott egy dolgot, a megrendíthetetlennek hitt mindennapjaiban. Elhagyta küzdeni akarást, megállapodott és feladta. Összedőltek a megdönthetetlennek hitt mindennapjai, összedőlt az általa megálmodott és kitalált rendszer. És mi is eldőltünk vele együtt.